Bessenyei György Gimnázium és Kollégium, Kisvárda

1960-64 között voltam az iskola tanulója és a kollégium lakója. Kemény évek voltak. Nagyon nagy tudású tanárok tanítottak, akikre fel kellett nézni és lehetett róluk példát venni. Rám nagy hatással volt Marczinkovits Ignác "Marci Bácsi". Róla csak annyit, hogy Nekem németet tanított, egy ideig oroszt is. A Bessenyeiben tanított még angolt, franciát, latint meg magyart is. Egy időben volt egy kis szimfonikus zenekar is az iskolában, azt is ő vezette, nagyon jól tudott hegedülni. Meg énekkart is dirigált, ha kellett. Sokat mesélt az órákon. Ő tőle hallottam először a német órán a Mississippi dalt. Fiatal korában az Opera énekkarában énekelt. Basszus hangja volt. Példaképnek tekintettem. Az akkori szigorú felvételi szűrőn első próbálkozásra átmentem, felvettek német-orosz szakra, pedig akkor nem volt magánóra sem divatban, sem lehetőség rá. De vagy magas volt az egyes tanárok által támasztott követelmény, vagy nem követeltek sokat, de nagyon erős, példamutató egyéniségek voltak. Ilyen volt a Marci Bácsi is.Mindenki rajongott érte, pedig abban az osztályban rajtam kívül senkit sem érdekeltek az idegen nyelvek. Még annyit, a Bessenyei alapozta meg, hogy ma konferenciatolmács és szakfordító vagyok.

Az iskolában régen én is jártam amikor gimnazista voltam, de nem birtam sokáig mert egy nagyon erős iskola volt. Ebben a létesitményben kollégium is megtalálható. A tanárokal egyáltalán nem voltam megelégedve a tanitatásuk egyszerűen rosz volt. Bármilyen hozzáálás ha egyszer szegény diák nem készült már kapta is az egyest. Ezért iratkoztam át egy másik gimnáziumba. A gimnázium azoknak a diákoknak való akik nagyon jól teljesitetek az általános iskolában és itt nem ilyednek meg a sok tanulni valótól.

Amikor a nővérem jelentkezett továbbtanulásra,többek közt a Bessenyei György gimnáziumban is volt felvételizni. Nekem tetszik ez az iskola és jó hogy van kollégiuma is.